Hallgatom, ahogy esik az eső. Nem is esik, szakad, hiszen itt vannak pár éve a trópusi viharok nálunk is. És eszembe jut, amit Petivel beszéltünk, hogy régebben nem esett annyi eső, hogy a csatornák ennyire ne tudták volna levezetni a vizet, hogy az utcán hömpölyög vagy áll a víz. 

Sokszor komolyan félek, hogy vajon mi lesz a Föld sorsa, mert ez nem tűnik jó iránynak. És ami igazán aggasztó, hogy az emberek nem fejezik be a fogyasztást, nem állunk meg azon gondolkodni, mit is kellene tenni, hanem megy tovább a verkli "környezettudatosan". Hogy mitől környezettudatos? Hát attól, hogy azt mondjuk rá, hogy környezettudatos. És akkor a környezettudatos műanyag, már nem szennyezi az óceánokat. Igazából a Nespresso-t sem értem. Ezt a terméket az után dobták piacra, hogy már az egész világ - elméletileg - tudatában van annak, hogy ez a mértékű környezetszennyezés nem tartható fenn tovább. És mi történik? Semmi! Kapszulákba dugjuk a kávét, mert ugyan nagy kiszerelésben, kávéfőzőben lefőzve a csomagolás töredéke lenne a kapszuláénak. De ez kit érdekel? Senkit! És mindenki fogyasztja.

Ha egy ember életében egyszer felül repülőgépre, akkora lesz az ökológia lábnyoma, ami már fenntarthatatlan szennyezéshez vezet. És mi történik? Hemzsegnek a repülők a légtérben.

Meg persze a legjobb a hárítás. Amikor emberek azt állítják, hogy a környezetszennyezés tulajdonképpen nem is létezik, mesterséges hisztéria keltés az egész, és úgysem lesz semmi gond ezzel.

 Szerintem lesz vele gond. Már most a közvetlen környezetünk évről évre változik. A környékünkön egy tó egyszerűen eltűnt. Kiszáradt egyik évről a másikra. 

Ha végig megyek 250 km-t az autópályán, alig lesz rajta bogár. Pedig 10 éve még, ennyi után a lökhárító nem látszott a sok bogártól. Persze, tök jó, nem kell kocsit mosni. Csak szerintem ez a dolog túl mutat azon, hogy ez milyen kényelmes nekünk. Mert lehet, hogy egy idő után nem lesznek a növények beporozva, és akkor viszont már ennivaló nem lesz. Legalábbis egy részük biztosan kiesik emiatt, leginkább a gyümölcsök.

Szóval esik az eső, mintha a Föld ezzel próbálna tisztulni tőlünk - hasztalan. Én meg titkon neki szurkolok.

Rendkívül jó videók vannak a neten a szemét újrahasznosításáról, és itt főleg a műanyagra gondolok, mint globális problémára. Ez a kedvencem:

https://www.youtube.com/watch?v=b7GMpjx2jDQ

A srác borzasztóan hadar, de ennek ellenére szerintem teljesen érthető, amiről beszél.

Számomra mondjuk nem derült ki a videóból, hogy a színes műanyag szeméttel mi történik, mert a videóból kiderül, hogy szenzorok és LED-ek segítségével levegőfújásos módszerrel külön válogatják a színes műanyagot a fehértől, de hogy a színes apró darab műanyagok hová kerülnek, az rejtély. Úgyhogy a feldolgozás sajnos részleges, de szerintem már ez is haladás, illetve szuper környezetvédelmi lépés. A videó egy németországi szemétfeldolgozó üzemet mutat be, ami engem a technológián túl lenyűgözött, az a nagyfokú tisztaság volt, ami az üzemben látszódik. Tényleg, mintha nem is szeméttel dolgoznának. 

A másik dolog, ami feltűnt, hogy itt igazából nem látom, hogy a hulladék szelektíve érkezne be, és így is szuper módszerek vannak arra, hogy a feldolgozható szemetet külön tudják válogatni. Ötféle fő szemétfajta van egyébként, amit újra lehet hasznosítani: papír, üveg, műanyag, fém, alumínium.

Volt egy házas férfi, beleszeretett egy egyedülálló nőbe. Vállalkozása volt, jó anyagi körülmények között élt. El is vált volna a szeretett nőért, de a gonosz felesége nem engedte. Aztán kiderült, hogy a felesége engedte volna, ha elfelezik a vagyont. De ezt a férfi nem akarta, ő vinni akarta a pénzt is. Így aztán maradt a házasságában, és elengedte a nagy szerelmet.

De mi is történt valójában? Mint kiderült, a feleség szintén benne volt a vállalkozásban, úgy 40%-ban dolgozott is benne, miközben nevelte a gyerekeket. Ebből az sejlik inkább fel, hogy a vállalkozás sokkal inkább volt a feleség érdeme, mint a férjé. De az nő, mivel szerette a férfit és nagyvonalú volt, meg okos is, felemelte a férfi, segítette, hogy elérje céljait ezen a vállalkozáson keresztül, megtanította férfiként jól funkcionálni. A férj, jó pasi módjára el is hitte, hogy a világ körülötte forog, és ő a család egyedüli támasza, aki mindent egyedül teremtett magának és a családnak. De ez persze nem volt igaz. Mert ha igaz lett volna, lelép a fele pénzzel, és tovább teremti a saját életét az új, vágyott nő mellett. De ő nem tette. Mert tudat alatt nagyon jól érezte, hogy a felesége nélkül búcsút inthet a jólétnek. És az kell. Jobban, mint a szerelem.

Van egy szavunk,empátia. Más szóval beleérző képességnek is lehetne hívni. Azt jelenti, ráérzek arra, hogy a másik adott szituációban mit érez, vagy mit érezhet. Általában pozitív töltésű szónak gondolnám, de ha jobban belegondolok, talán inkább csak semleges. Mert számomra ehhez az is hozzátartozik, hogy ha már érzem, hogy a másik mit érez vagy mit fog érezni, akkor annak fényében reagálok arra, amit csinál, vagy arra, amit érez. És itt válik el a dolog, mert lehet, hogy én empatikus vagyok, átérzem a másik fájdalmát, és együttérzéssel reagálok az adott helyzetére, esetleg örömmel, és vele ünneplek. De lehetek rosszindulatú is, fokozhatom a fájdalmát gonoszkodással, vagy csökkenthetem az örömét lekicsinyléssel. Esetleg el is mehetek mellette reakció nélkül, és még számos más módon reagálgatok. De nem tudom, hogy ha én a másik ember baja mellett elmegyek, vagy még bántom is, úgy, hogy sikerült felmérnem, mit érez, akkor tényleg empatikus vagyok?

A nap hírét az Index-en találtam, olvasd el te is, és ne használj műanyagot:

https://index.hu/tudomany/til/2019/07/21/muanyag_betiltas_pet-palack_amerika_usa/

Gondolom mostanra már lerágott csont a műanyaggal teleszemetelt óceánok képe. Nem kell izgulni, műanyag szemét szigetek már hazánk folyóin is úszkálnak szép számmal, mondjuk a Bodrogon rengeteg ilyen van, vagy a Tiszán, Tiszés mennyivel olcsóbban kijön oda a benzin, mint mondjuk a Csendes-óceánig.

Átlagos munkanap volt, Emese, a pultos lány arról mesélt, hogy Bulgáriában nyaralt, és hogy az milyen szép volt. Mivel Bulgária még mindig szokatlan úti cél, Kati, az üzletvezető elmélyülten keresni kezdett az interneten, majd egyszer csak ezt mondta:

- Milyen szép Bulgária!

Kissé felszínes, a külsőségekre sokat adó embernek ismertem meg Katit, ezért ez a megnyilvánulása számomra merőben szokatlan volt. Ezért aztán odamentem mellé, megnézni szép Bulgáriát. A monitoron egy 4 csillagos szállodai szoba belső nézete volt látható, kilátással a bolgár tengerpartra. Megnyugodtam, hogy nem kellett csalódnom Katiban. Átfutott az agyamon, hogy ez nem Bulgária, hanem egy szálloda promó képe az interiőrről, és hogy ezt milyen jó lenne kimondani, de aztán inkább csendben maradtam, hiszen Kati a főnök. 

- Tényleg szép! - válaszoltam.